"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke."

Az elmúlt héten, s egészen máig boldog voltam. Voltak gondok, de mindig is lesznek, de nevettem, örültem az életnek, örültem hogy van valaki, aki fontos nekem és én is neki... Ez azonban megváltozott, vagy inkább módosult. Sajnos a bizalmam egyre inkább kezd elszállni a sulikezdés előtt, nem én miattam, hanem amiket látok. S ha kérdezek, már gond van... Nekem egy olyan komoly kapcsolatra van szükségem, ahol önmagam lehetek és nem csupán egy hétig boldog, hanem mindig.
Utálom a hazugságot, a hazug embereket. Egy kapcsolatba nem fér bele egy-egy hazugság... Nálam nem.
Sajnálom, hogy ezek így történnek, de így egyre inkább rájövök, hogy változtatni kell, s ha nem tud, akkor nincs értelme. Lehet a családja hamarabb elfogadott/befogadott mint ő maga. Amíg ő hazudni fog, én most már nem leszek kíváncsi rá... Gyűlölöm ezt az érzést.
Néha úgy érzem minden kárbavész, pedig majdnem minden amit eltervezek sikerül (kivéve a nyelvvizsga...). De vele valami van... Ugyan ki az, aki olyanokat igazolgat vissza, akihez semmi köze nincs? Ez hülyeség, nem? Szerintem igen.
Kezd betelni a pohár.. és már egyre nagyobb erőt érzek, hogy véget vessek ennek a dolognak. Azonban ott van, hogy ha tudtam mellette boldog lenni, később miért ne lennék??? Nem tudom... nincs már bennem semmi bizalom. Mintha egy dolog lett volna, ami kiszipolyozta volna belőlem... ELÉG volt.

"A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal."

Egy hónap kimaradt, bár nem történt semmi jó/rossz.
Épp azon gondolkodtam a délelőtt folyamán, hogy mikor éreztem jól magam utoljára? Sajnos, nem tudom. Most is itthon egyedül, Feri Erdélyben még 1 hétig. Sajnos, nem bízom már benne sem. Egyszerűen nem mutat semmit, amivel azt gondolhatnám hogy még fontos vagyok neki, törődik velem, csalódtam benne. Csak a néptánccsoport az élete, én tartozom bele... fontos döntést kell hoznom... vagy én megyek tönkre, vagy mindennek annyi.
Elegem lett. Ha folyamatosan idegeskedik és nem kér segítséget, én nem tudok mit tenni.
Egy hét múlva minden kiderül.........

"A legjobban arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk számára ez kevésbé romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor."

Ballagáson együtt

"Az emberek számtalan olyan dolgot tűrnek el, amiről azt állítják, hogy képtelenek eltűrni."

"Meg van írva, hogy az élet nehézségeit és fájdalmát csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet. Én hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz, hogy soha nem lesz az. Csak azt, hogy melletted megtaláltam a békét és a bátorságot. Bátorrá tettél és szeretni foglak, míg világ a világ. Erre megesküszöm."

Petrával Dömsödön

A fiúkkal Dömsödön: Rajmi és Dominik

Párom munka közben

Hídi vásár 2011 - Dórival és Brigivel

"A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen."

Nagyon fáj a szívem, nem sokszor volt ilyen... Hiányzott, rettenetesen, de ő.... nem tudom milyen. Hiába minden, talán nem is fogom. Rengeteget vártam, de talán ő nincs ilyen türelmes. Összetört a szívem, darabokra. Szedegetném, de a jó gondolatok messze járnak, felidézni egyet sem tudnék. Minden szabad percem neki adtam, kapni egyet sem kaptam.
Mindig is tudtam, hogy a szeretet fáj. Talán rosszabb bárminél... A szeretet rettenetes.
Én csak szeretni akartam, amellett hogy szeressenek. Mindenemet odaadtam, sok mindent fel is adtam.
Minden egyes rossz percnél inkább felépítettem egy falat, magányos szobámba vonultam és csak sírtam. Sírtam, mintha az egész világ összetörne, megmenteni semmit nem lehetne.
Ez lenne a végzetem???

"Próbáltam álmodozni, de gondolataim folyton elkalandoztak."

"Tudod, rengeteget gondolkodtam kettőnkön, jelenleg fel sem tudom idézni mennyit. Akárhányszor egyedül maradok, már is a kapcsolatunkon és a "jövőnkön" jár az eszem. Persze, ez még elég kétséges, hiszen lehet hogy nem is lesz közös jövőnk.
Igazándiból minden olyan alkalom, amikor nem vagyok veled elbizonytalanodom. Én tudom hogy vakon bíznom kellene benned, csak néha adsz olyan indokot, hogy ez meginogjon.
Amikor először találkoztunk tanárként tekintettem rád, amikor írtál meglepődtem és amikor valóban közünk lett egymáshoz megörültem, vagy talán megőrültem. Igazándiból ha van ideálom, ami tényleg időközben kialakult azt mondanám Te vagy az. Magas, vékony, de még is férfias a szőrös mellkasoddal, vagy a hónaljaddal :).
Van kiállásod, szimpatikus vagy, most a poénjaidat félretéve. Azokat nem szeretem, de ezt te is tudod, mert csak felhúzol vele. De most vissza az ideálhoz...
Szeretem, ahogy jársz. Kitartó vagy és lelkes. Szeretem amikor jössz hozzánk és minden egyes alkalommal megkérdezed hogy FENN? - erre a válasz persze mindig igen. Lassan már táblát kell csináltatni.
Szeretem, amikor szabadidőbe jössz és szenvedélyesen megcsókolsz. Ha kérés nélkül simogatsz, bár már ez elég ritka.
Tulajdonképpen, azzal hogy most MEGINT itthon vagyok és EGYEDÜL, okot adok arra hogy írjak és végre kiírjam az összes bántalmam és gondolatom.
A lelkizést jobb lenne ha megszeretnéd, mert nekem szükségem van arra hogy megbeszéljem valakivel a gondjaimat, és téged tartalak annak, akiben megbízhatok.
S most jöjjön egy kis mínusz, negatív dolog. A lányokat és a féltékenységem leszámítva, valamint a tiédet, nem igazán vagyok oda érte amikor egész este gépezel, kezded amikor jössz és mikor már befejezed máris alszol. Ez furcsa... Lehet hogy az a baj, hogy több figyelmet igényelek? Vagy szeretném, hogy valaki úgy szeressen, mint még soha? Ezek lennének a hibáim? Vagy hogy anyáék előtt vakon bízok belőled, mindig?
S amit még nem szeretek, ha a szavadat adod és nem tartod be, ami a legtöbb esetben így van.
Nagy próbatétel lesz a mai éjszaka, hiszen ma mikor elváltunk és mielőtt megláttad Dávidot, azt mondtad éjfélre itt leszel, emlékszel?
Remélem igen és most betartod.
Úgy gondolom, amellett hogy te is eltűröd az én heptikáimat és ahogy te mondanád hisztimet, jó ha belátod, hogy én is sok mindent eltűrök neked.
Nah jól elkalandoztam... biztos a valóvilág miatt. Meg épp süteményt eszek :)
Szóval, hiányolok néhány dolgokat, ami még az elején megvolt. Hogy írj magadról, hogy hogy vagy, mi újság, hogy hiányzom, szeretsz meg ilyenek.
Végül is ezek nem bajok, mert nem tartom annak. Ezek olyan dolgok, amiken javíthatunk, hogy még jobban összhangban vagyunk és minél boldogabbak legyünk együtt.
Most nagyon aggódom miattad, hogy mi lesz az este. Én egyenlőre nagyon bízom benned, hogy szeretsz annyira, hogy nem csalsz meg és nem csinálsz olyan dolgot, amivel megbántasz.
Hiszen: "Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat."
Még annyi mindenről tudnék beszélni, ami fontos, de szerintem ezt kifejeztem egy szóval: szeretlek. Méghozzá nagyon, örülök hogy megismertelek, és hogy velem vagy, és reménykedem, álmaimban már tudom hogy együtt maradunk örökre.
Remélem nem sikerült túl csöpögösre, szeretném ha tetszene és ha természetesen reagálnál rá.
S hogy ne felejtsd, rám mindig számíthatsz, amíg együtt vagyunk :)
Éjfélkor várlak!"

"Helytelen viselkedés! Ó, Mrs. Weston, ez nagyon enyhe kifejezés! Sokkal, de sokkal több volt ez helytelen viselkedésnél! Nem is tudom megmondani, mennyivel kisebb lett a szememben! Igazi férfi nem lehet ilyen! Hiányzik belőle minden becsületes őszinteség, szilárd kitartás az igazság és az elvei mellett, minden ravaszkodás és alacsonyság megvetése, amit az igaz férfinak élete minden cselekedetében tanúsítania kellene."

Egy férfi....ő.....talán most jobb, ha meg sem említem. Sok jó nem kívánkozna ki belőlem.
Csalódott vagyok.
Hiába éreztem hogy számíthatok rá, egy pillanat, egy szó, egy arckifejezés rögtön le tud rombolni mindent.
Keresnem kell valami újat, valami új elfoglaltságot, ahová terelgethetem energiáimat, mert belé most nem......

"Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem."
"A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság."
Ezek az idézetek láttán sok mindent nem kell hozzábeszélni...
Tulajdonképpen már annyiszor csalódtam, és már nem tudok felszabadulni, mert mindig jön a következő és aaaaa következő.....stb.
Betelt a pohár...

"Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz."

"Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság."

Rám mostanság nem talál a boldogság.... s hogy mi ennek az oka?
Talán nincs szerencsém, vagy ellenkezőleg épp pechem van.
Mondjuk azt is mondhatnám egyszerűen, hogy inkább bizonytalan vagyok. Mostanság egyre több dologban, ott van az angoltudás, a magánélet, a suli...
A többi dologra sem mondanám hogy biztos, de egyenlőre most nem bizonytalan. Nem tudok kiigazodni néhány dolgon. Én tényleg a lelkemet beleadom, és ő néhány %-át magából. Én szeretnék olyan biztos lenni a jövőnkben, mint amilyen ő elmondása szerint az, de ezt nem hinném.
Lehet hogy ez most kicsit kusza, de pont olyan mint a jelenlegi helyzet.
De remélhetőleg vannak még csodák....

"Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna - és állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos, ebben az esetben néhányan azt gondolhatják, hogy kudarcot vallottam. Egyvalami számít. Hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. (...) Ki tudja, kit hová sodor az élet. Az út hosszú, de végül is... maga az utazás a cél."

Ennek a napnak is vége...
A kórházi napok (sürgősségi) után felüdülés volt egy kis NAT, valamint az anatómia ZH. Persze ez utóbbi, kellemetlen is lehetett, de mindegy...
Hétvégén táncháztalálkozó, nagyon várom, hiszen meghatározó lesz a továbbiakban.
De előtte még egy jog ZH, ami remélhetőleg nagyon jól fog sikerülni... úgyhogy irány tanulni! /a játék után.../

"A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba."

Egyedül vagyok itthon, megint. Épp anatómiára készülök, mert jövő héten zh-t írunk, és hátha lenne belőle ajánlott jegy.
S pont most kaptam e-mailt, hogy az egyik előadásom módosítva lesz, SNI-re átfordítva. Egyébként a kulcskompetenciák a NAT-ban lennének, de akkor van még mit csinálni...
Feri megint nincs itthon, pedig már úgy szeretnék csak vele gondtalanul lenni. Jövő héten táncháztalálkozó, ami talán egy "újabb próbatétel" a továbbiak folytatására. Én nem szeretném hogy tőlem függjön, de foglalkozzon velem.
Az iskola nagyon tetszik, örülök hogy ezt választottam, még a bejárással sincs semmi gondom. Végül is van egy órám felkészülni a napra, valamint hazafelé egy órám befejezni a napot... :)
most pedig vissza a tanuláshoz..
De előtte egy kis mese :)

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a.... SZERETET.

"Az összetört szívre az egyetlen gyógyír az idő."

Ha megvágod magad, folyhat a véred és biztosan érzed a kínt. De ahogy telik az idő, a seb beheged és a fájdalom megszűnik. Sőt, ha gyógyszert teszel rá, akkor még gyorsabban elmúlik. Az az igazán borzasztó seb, amely a szívedet éri, mert az nagyon lassan és nehezen gyógyul be. A bőrödön és a szíveden ejtett sebek nem sokban különböznek, de amíg a vérző ujjadat bekötöd, a szívedet nem tudod, és sohasem lesz a régi azután, hogy megsérült. Azért ne félj! Létezik gyógyír, amely segít helyre hozni az összetört szívet, de ez a gyógyulás nagyon összetett és csak más adhatja meg neked, egyedül nem hat. Az összetört szív csak egyre vágyik, méghozzá a szeretetre.

Azt hiszem ezen nincs mit magyarázni...

"A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat."

"Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél."

 A képen látható gyűrűt és nyakláncot kaptam Feritől névnapomra. Viszonylag az a nap is eltelt, mint a többi. Van akinek eszébe jutottam, sőt vannak akik elfelejtettek... pedig számítottam rá. Úgy látszik inkább az "új" barátaimnak számítok, mint a régieknek.
A hét remélem gyorsan eltelik, bár van mit csinálni. Jelen pillanatban nagyon nincs kedvem menni. Ilyenkor még szempillaspirált sem használok, egyszerűen nincs kedvem. Tegnap nagyjából mindent bepótoltam, amiről eddig csiga lassúságom miatt lemaradtam. Ma ha minden rendben megy, elmegyek a TIK-be érvényesíteni a diákigazolványomat, valamint elugrani a Fekete sas-ra venni néhány dolgot.
Úgy szeretnék már jobb időt, annyira frusztráló ez a hideg, ráadásul most még a hó is esik. Legyen már tavasz!

"Nincs múlt, nincs ragaszkodás a múlt megmaradt darabkáihoz. Minden, ami van, ebben a pillanatban van, talán holnap, de sosem tegnap."

"Az idő nem megfizethető, mégis semmibe sem kerül nekünk. Azt tehetünk vele, amit akarunk, de nem birtokolhatjuk. Eltölthetjük, de nem tarthatjuk meg. És ha egyszer elmúlt, nem kaphatjuk vissza."

Megint egyedül. Egyszer örülök neki, máskor meg már utálom.
Eltelt ez az egy hét is gyorsan, jövő héttől meg már iskola. Várom már. Kicsit már kezdtem unalmassá válni.
Múlt hétvégén nagyon rosszul éreztem magam... úgy volt hogy én befejezem, nincs szükségem plusz idegeskedésre. Ha még egyszer előfordul, biztos nem fogom simán átvészelni. Nem ilyen vagyok, aki könnyedén vesz mindent, s szerintem ez így jó. Ha nem vennék semmit komolyan, akkor már biztos nem itt lennék, vagy inkább úgy írom, nem tartanék itt. Bár sokat eddig a 19 év alatt nem tettem, de mégis értékes embernek tartom magam, valamennyire.
Rá kell összpontosítanom a nyelvvizsgára, következőnek sikerülnie kell. Sikerülni fog.
Valamint, hogy amit elrontottam ki is javítsam idővel. Igen, itt az idő még meg is van határozva, pontosabban kb. fél évem van a korrigálásra. Nagy korrekciónak kell lennie, hogy minden rendben legyen. Sikerülnie kell, akarom.

"Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk."

"A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó."

Az utóbbi idő különösen magányos. Nincs akivel megosszam gondolataim, dolgaim, érzéseim, semmit... Többször vagyok magányos, és sokkal több ideig, mint valaha. Egyszerűen úgy érzem elvesztem. Nincs mellettem, csak testben, lelkileg biztosan nem. Szeretném ha minden újra olyan lenne, mint régen, de ha nem lesz akkor sok értelme nincs. Egy igazán különös fontos dolgot kértem tőle hogy állítson le valakit, aki számomra iszonyatosan idegesítő és bántó, de nem... nem tudom megérteni miért nem lehet megtenni?!
Én félek hogy elveszítem, de ha így folytatódik akkor a lelkem könnyítéséért véget kell vetni. Nem bírom, egyszerűen idegileg összeomlottam. Hiányzik a vele töltött idő, a közös programok, hotelezés vagy hogy együtt unjuk magunkat, a nevetés és minden. Egy dolog biztat, hogy azt mondta én vagyok neki a fontos, és csak én kellek. Ez a néhány szó tartja bennem a lelket, hogy tűrjek.
Én a mai napig minden kinyilvánításában bízok, minden egyes szavában, történetében. Nekem fontos és szeretem és örökké fogom is és remélhetőleg minden újra a régi lesz.
A vizsgaidőszaknak szerencsére vége és mondhatom hogy szerencsésen. Most pedig pihenés, és nyugalom lehetne.

"Nagyon korán eldöntöttem, hogy feltételek nélkül elfogadom az életet. Soha nem gondoltam, hogy bármi különlegeset tartogat számomra, mégis úgy tűnt, hogy sokkal többet érek el, mint amiben valaha is reménykedtem."

Eddig nagyon jól alakult a vizsgaidőszak, már csak két jegyem hiányzik. Az egyik gyakorlati, a másik meg javítás. Örülök hogy javarészt túl vagyok. Volt benne gubanc, de szerencsére minden lerendeződött.
Szóval részt vett a 2010/2011 I.félév vizsgaidőszakában :)

"A szerelem képes arra, hogy egyszer megérintsen és egy egész életre megmaradjon."

Itt pedig Ferivel vagyunk a képen Karácsonykor.